Women

Yvette Broch a boldogság nyomában

Fotó: Győri Audi ETO KC
Yvette Broch a boldogság nyomában
Eszti Kiss

Yvette Broch az utóbbi évek talán legjobb beállója volt, emellett a Győri Audi ETO KC-val kétszer is megnyerte a legrangosabb európai kupasorozatot, a Bajnokok Ligáját. Idén augusztusban a 27 éves holland játékos sokkoló bejelentést tett: egy időre egészen biztosan felhagy a kézilabdával – pihenőt vesz ki, hogy megtalálja lelki békéjét és kiderítse, képes lesz-e még valaha újra kézilabdázni. Augusztus és a nagy bejelentés óta nem sokat hallottunk róla, de most úgy döntött, elmeséli a történetét a holland Helden Media magazinjában. Yvette Broch nyílt levelet írt a történetéről és a döntéséről, elmesélte érzéseit és gondolotait “Szabadnak érzem magam” címmel.

Siker és trófeák vs. elvárások és nyomás

“Az utóbbi három évben a világ legjobb kézilabdaklubja, a Győri Audi ETO játékosa voltam. Évekkel korábban szerettem volna már a csapatban játszani, hogy megnyerhessem a Bajnokok Ligáját abban a zöld-fehér mezben. A legjobb akartam lenne. Az álmom valóra vált, 2017-ben és 2018-ban megnyertük a Bajnokok Ligáját, engem pedig a legjobb beállónak választottak a világon. Nagyszerű sikereket értem el, ezek rengeteget adtak, de egyidejűleg mind fizikálisan, mind mentálisan túlságosan is megterheltek. Olyan kluboknál, mint az ETO, hatalmas a nyomás. Egyetlen cél létezik: hogy megnyerjük a Bajnokok Ligáját. A klub és a szurkolók azt várják, hogy nyerj. Mindig. Ha valamit elértünk, rögtön félre is tettük, és a fókusz máris a következő sikeren volt. Ez a nyomás, hogy nyerni KELL, a hatalmas különbség a Győr és a többi klub között. Saját magamnak is rendkívül magasra tettem a lécet, soha nem vagyok elégedett, mindig jobbnak kell lennem. Amikor a világ legjobb beállója lettem, az sem volt nekem elég jó. Úgy értem el a sikereimet, hogy nagyon szigorú voltam magamhoz és mindig nagyon teljesítményorientáltan gondolkodtam.”

A beállók élete sosem egyszerű. Fotó: Csonka Tamás

Mentalitás – családi örökség

“Ezek olyan kvalitások, amiket otthonról hoztam, ezt a szüleim is a nagyszüleimtől kapták. A szüleim sosem kényszerítettek. Mindig saját magam hoztam meg a döntéseimet, de a bizonyítási vágy a génjeinkben van. Ez nyilvánvalóvá vált, mikor modellkedtem. Mindig azt mondták, hogy van valami probléma a testemmel. Túl nehéz voltam, vagy túl izmos, a vállaim túl szélesek voltak. Részt vettem a Holland’s Next Top Model showban, és másodikként végeztem. Abban az időben felhagytam a kézilabdával egy évre, de végül mégis a sportot választottam és abbahagytam a modellkedést, habár nagyon szerettem a fotózásokat. De az akkori modellkedés nagy hatást gyakorolt rám. Soha nem volt minden tökéletes számomra attól fogva, mindig jobb szerettem volna lenni. Ez a mentalitás tett a posztomon a legjobbá. Mindig úgy gondoltam, hogy muszáj a legjobbnak lennem, ez benne van a karakteremben. És ezzel automatikusan ez is: ne panaszkodj, hanem dolgozz keményen.”

Az első év Győrben

“Az első év Magyarországon nagyon intenzív volt. Nehéz volt hozzászokni az országhoz, a nyelvhez és a kultúrához. És bizonyítani akartam. 2016-ban, az első ottani szezonom végén, hosszabbítás és büntetők után veszítettük el a Bajnokok Ligája döntőjét. Karrierem legrosszabb pillanata volt. Sosem gondoltam volna, hogy a sport ennyire képes fájni. A szezon után négy hét szünetünk volt. Csak négy hét volt, hogy mindent feldolgozzunk és újratöltsük az elemeket a következő szezonra. De nem volt kérdés, hiszen az olimpia nyara volt. A történelemben először kijutottunk az olimpiára a holland válogatottal, és természetesen ott szerettem volna lenni. Éppen csak lemaradtunk a dobogóról, negyedik hellyel jöhettünk haza. Intenzív megerőltetés volt ez a test számára. Nem volt időm feldolgozni az előző szezont és az olimpiát, ehelyett rögtön vissza kellett térnem a klubomhoz.”

A második év Győrben

“A nyomás még nagyobb volt, az elveszített döntőnek köszönhetően. Hamarosan észrevettem, hogy még nem zártam le magamban az előző szezont, de folytatnom kellett. Az egész év csak kézilabdáról, kézilabdáról és kézilabdáról szólt. Elkezdtem elemezni magamat, még jobban, sokkal keményebben edzettem. Ennek Bajnokok Ligája-győzelem lett a vége.”

A harmadik év Magyarországon

“A harmadik évem nemcsak a legjobb, de a legkeményebb is volt pályafutásom során. Az ETO-t sérülések sújtották, sok játékosunkat veszítettük el hosszú időre. Extra nyomást éreztem, hogy felvállaljam a felelősséget és az legyek, aki a legtöbb terhet cipeli, mert fittnek éreztem magam. A posztom is nagyon fizikális, sokat kell kiállnom. A szezon utolsó hónapjában már fájdalomcsillapítókkal játszottam, hogy elviseljem a folyamatos fájdalmat. Kupákért játszottunk és meg kellett nyernem újra a Bajnokok Ligáját. Működött. Küzdöttünk minden akadály ellenére is, és végül a trófeát is ismét a kezünkben tarthattuk. A büszkeség azon pillanataiban észre sem vettem, hogy jóval túlléptem a határaimat.”

A sokkoló bejelentés. Fotó: CsB

2018 nyara

“A nyári szünetben, amikor végre megengedtem magamnak egy kis pihenést, észrevettem, hogy a testem teljesen üres. Nem tudtam tovább kitartani. Két hét teljes pihenő után újra kellett kezdenem az edzéseket. Nem működött. Nem volt erőm. Egy hang a fejemben azt mondta: Yv, a legjobb szeretnél maradni? Akkor menj! Menned kell!” Elmentem edzeni, de észrevettem, hogy a testem hirtelen teljesen besavasodott. Nem mehettem el emellett, hallgatnom kellett a testemre. Ekkor észleltem, hogy mit tettem a testemmel. Nem hallgattam rá. Ott voltak azok a magas elvárások, amiket kitűztem magamnak és amiknek mindig eleget akartam tenni. A környezetemben és a társadalomban is mindig azt hallhatjuk, ha ezt vagy azt megteszed vagy meg tudod tenni, jó vagy. Miért kell jobbnak mutatnunk magunkat, mint amilyenek vagyunk? A közösségi médiának fontos szerepe van manapság. Mindennek tökéletesnek kell lenni. De a tökéletes nem létezik. Nem lehetünk úgy jók, ahogy vagyunk?

Az elmúlt nyáron nagy küzdelem zajlott bennem. A fejem, az egóm, a testem és az érzéseim között. A fejem azt mondta: “Yv, komolyan? Annyira keményen dolgoztál ezért. Végre a csúcson vagy. Végre valaki vagy. Aztán csak úgy abbahagyod? Őrült vagy! Mihez fogsz kezdeni? Ki vagy akkor valójában?” Az érzéseim nem hazudtak: “Yv, jól van ez így. Elérted a céljaidat, a tested békét szeretne. Nem kell tovább hajszolnod magadat. Eldöntheted. Eljött az ideje, hogy tisztázd a határaidat. Nem kell tovább erősnek lenned. Yv, jó vagy úgy, ahogy vagy.” Különösen a fejem és az érzéseim közötti harc tartott sokáig. De valahol mélyen tudtam: abba szeretném hagyni a kézilabdát. De még nem mertem hangosan kimondani. Addig a pillanatig, amíg biztos nem lettem benne, hogy követnem kell az érzéseimet. Annyira biztos voltam a döntésemben, hogy nem volt sok álmatlan éjszakám, amikor a döntést meghoztam. Alkalmanként más dolgokra gondoltam. Mit fogsz csinálni, ha abbahagyod a kézilabdát? Nincs se házad, se fizetésed. De aztán azt gondoltam: az anyagiak nem jelentenek semmit, ha nem vagy boldog.

Yvette először a családjának, a testvéreinek és a szüleinek mondta el a döntését, hogy felhagy a sporttal. Írt egy levelet a klubnak és először a családjának próbálta meg felolvasni. Érzelmes volt.

“Abbahagyni a kézilabdát olyan volt, mint amikor egy szeretett személytől elköszönsz, akit nagyon szerettél.”

Aztán felhívta a holland válogatott szövetségi kapitányát, Helle Thomsent, hogy tájékoztassa komoly döntéséről. Thomsen azt mondta: “Yv, ez a legjobb döntés, amit hozhatsz.” Csapattársa és jó barátnője, Nycke Groot szintén támogatta, akkor is, ha közös terveik voltak a következő olimpiára. “Yv, természetesen, ki kell állnod magadért.”

Aztán felolvasta a levelet a sajátótájékoztatón Győrben, és személyes leveleket és üzeneteket írt a csapattársainak Győrben.

“Felolvastam a levelet a klubnak. Leírtam az érzéseimet, mint most. Felolvastam a csapatnak és ez nagyon érzelmes volt. Személyes levelet is írtam minden csapattagnak azzal az üzenettel, amit még személyesen el szerettem volna mondani nekik. Aztán jött a sajtótájékoztató, ahol nyilvánosságra hoztam a döntésemet, és nagyon nehéz volt nem sírni. Amikor hazatértem, megkönnyebbülést éreztem. Csak pozitív visszajelzéseket kaptam, játékosoktól is, azt üzenték, megértenek engem. A kézilabda még mindig egy nagyszerű sport, és ez nem változott.”

 

Yvette Broch újra mosolyogva keresi a boldogságot – immár kézilabda nélkül. Fotó: Csonka Tamás

A franciaországi Európa-bajnokság

“A franciaországi Eb november végén kezdődik és ez az első nagy tornája a holland csapatnak, amin nem veszek részt. Élvezettel fogom nézni a tornát és remélem, hogy jól fognak majd teljesíteni.”

Visszatérés a pályára?

“Gyakran kérdezik, mikor kezdek újra kézilabdázni. Úgy gondolom, talán néhány hónap múlva vagy egy év múlva: újra fogok kézilabdázni. De egy teljesen más módon és másik Yv-ként. Csak a játék szeretetéért, az örömért fogok játszani, nem azért, mert meg kell csinálnom. Aztán akkor less egy Yvette, aki el tudja fogadni, ha nem mindig úgy alakul, ahogy szeretné.”

Ezt kell tenned, ilyennek kell lenned vs. énidő

Yvette Broch biztos abban, hogy meg fogja találni az új útját, egy izgalmas utat, amit úgy járhat, ahogy ő szeretne, kötöttségek, határok, gondolatok és meggyőződések nélkül. Szeretné magát jobban megismerni, hallgatni a testére és lelkére, élvezni az életet egy más módon, szabadnak érezni magát.

“Számos emberrel beszéltem a döntésemről, hogy abbahagyom. Ha őszintén magamba nézek, más utat is választhattam volna. Lassan eltávolodom a szigorú, behatárolt szokásoktól, gondolatoktól, meggyőződésektől, amiknek eleget akartam tenni évekig. Mindig azt gondoltam, ezt meg kell csinálnod, ilyennek kell lenned. Rájöttem, nem kell ezekre a gondolatokra hallgatni. Szabadnak érzem magam, szabad vagyok a hiedelmektől, amiket kézilabdázóként állítottam fel. Hiszek az ösztöneimnek, közelebb kerülök ahhoz, aki vagyok valójában. A saját utamat követem, hallgatok az érzéseimre. Rendszeresen mondom magamnak: Yv, elég bátor vagy, hallgass arra, amit valójában szeretnél és teljes mértékig állj ki a döntéseid mellett. Most énidő van. Meditációval kezdem a napot, aztán jógázom. Még mindig próbálok mélyebbre ásni magamban. Az azonnali eredmények érzése nem tűnik el olyan könnyen. De lassan el kell tűnnie a rendszeremből. A győri és a holland válogatott időszak persze rengeteget adott nekem. Mindig ezt szerettem volna. Elértem az álmaimat. De most egy más utat választok. A tudatom kitágításával újra felfedezem magamat. A jövővel kapcsolatban csak olyan döntéseket hozok, amiktől jól érzem magamat. Hiszek abban, hogy az új felfedezések ehhez hozzájárulnak. Egy új szenvedély. Izgatottan várom, hogy új élményeket és tapasztalatokat gyűjthessek.”

Az első igaz szerelem

“Nemrég szerelmes lettem, életemben először. Korábban nem nyitottam a szerelem felé. Annyira magamra koncentráltam. Nagyon magasak voltak az elvárásaim az álompasit illetően. De végül ez nem hoz szerencsét. Logikus, hiszen a boldogságot magunkban kell keresni. A döntéshez, hogy kapcsolatot kezdjünk mással, bátorságot kíván. Mielőtt közel engedtem őt, először saját magammal kellett találkoznom.”

Click to add a comment

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Women
Eszti Kiss

Hungarian, handball and travel addict. Always hungry for information about handball and always ready to share these with others.

More in Women

Russia won against France | Photo: Bjørn Kenneth Muggerud

Russia the first team in the semifinal after defeating Denmark

Ibolya SzekeresDecember 10, 2018

Dutch victory when meeting Romania

Ibolya SzekeresDecember 9, 2018

Idehn pushed Sweden to earn a point against hosts

Ibolya SzekeresDecember 9, 2018

Hungary earned two points against Germany

Ibolya SzekeresDecember 9, 2018

Germany clearly defeats Spain

Ibolya SzekeresDecember 7, 2018

Saturday’s EHF EURO matches rescheduled due to political protests

Ibolya SzekeresDecember 7, 2018