Women

“A tehetség semmit nem ér munka nélkül”

Fotó : Jerome Fouquet / Ouest-France
“A tehetség semmit nem ér munka nélkül”
Eszti Kiss

Kevesebb mint két héttel ezelőtt Franciaország ülhetett fel Európa trónjára. Azonban az Európa-bajnokság nemcsak Franciaország számára volt történelmi – Katarina Krpez Slezaknak is emlékezetes marad. A szerb jobbszélső a torna gólkirálynője lett 50 góllal 6 mérkőzésen – nem kell hozzá komolyabb matematikai tudás, hogy kiszámoljuk, ez több mint 8 gól mérkőzésenként. Manapság kis túlzással gólkirálynő lesz mindenhol, ahol elindul. Az eddig Magyarországon eltöltött 4 év alatt a K&H Liga gólkirálynője volt, a jelenlegi szezonban is vezeti a góllövőlistát, és már az érdi klub történetének leggólerősebb játékosa. Közönségkedvenc a magyar városban, a posztján az egyik legjobb napjainkban, az elmúlt szezonokban végig magas szinten teljesített – a kézilabda világában mégis árnyékban maradt eddig. Krpi, ahogy mindenki hívja, egy rendkívül szerény, alázatos és kedves lány, nem vágyik a reflektorfényre, nem szeretné magát újságok címoldalán látni – csak azt szeretné csinálni, amihez a legjobban ért: kézilabdázni, gólokat lőni, és szép lassan megkapja az elismerést, amit megérdemel. A TimeOut Magazine portréja azzal a céllal készült, hogy közelebb hozza a kézilabdát szerető emberekhez. A szerb válogatott csapatkapitánya mesél a kezdetekről, a családról, a szerb kézilabdáról, az Európa-bajnokságról, célokról, álmokról és sok másról.

A 2018-as Európa-bajnokság emlékei még frissek, ahogy visszatekint a szerb válogatott teljesítményére a franciaországi tornán. Katarina Krpez Slezak hiszi, hogy a szerb csapat jobb helyezést érdemelt volna, mint 11., de megpróbál a pozitívumokra fókuszálni.

“Úgy gondolom, elég jó tornán vagyunk túl, ezért úgy érzem, a 11. helyünk nem feltétlen reális. Ha valaki ránéz a végső helyezésekre, azt mondhatja a 11. helyünket látva, hogy Szerbiának nincs jó válogatottja, de ez nem lenne igaz. Az Eb egy rendkívül kemény verseny sok erős csapattal, még egy meccsre is nehéz jósolni, hogy éppen ki nyer. Amellett, hogy jó a csapatod és jó játékosaid vannak, fontos, hogy a szerencse is melletted álljon. Voltak jó meccseink, rosszabb meccseink, de ha visszatekintek a tornára, boldog és elégedett vagyok azzal, ahogy játszottunk, és különösen azzal, ahogy harcoltunk minden mérkőzésen. Tudtuk a csoportkör előtt, hogy a legfontosabb meccsünket a svédek ellen játsszuk, és nagyon rossz volt egy kiélezett mérkőzésen egyetlen góllal alulmaradni. Később ez a vereség még sok problémát okozott nekünk. Ezután volt egy 3 napos szünetünk (a Szerbia-Oroszország mérkőzést a franciaországi politikai tüntetések miatt szombatról vasárnapra helyezték át), és ez sokszor nem segíti a csapatokat egy ilyen erőltetett menetben, mint egy Európa-bajnokság. A mérkőzés eredeti időpontja előtt, pénteken erősnek és késznek éreztük magunkat, tele voltunk energiával, aztán áthelyezték a meccsünket vasárnapra szombatról. Vasárnap aztán persze már fásultak és lassúak voltunk, túl sokat hibáztunk. Hiszem, hogy ha a meccs az eredeti időpontjában lett volna, sokkal jobban tudtunk volna teljesíteni, mert rengeteg pozitív energia volt a csapatban. Nyilván nem mondhatom, hogy nyertünk volna, mert egy olyan nagyszerű csapat ellen, mint az orosz, sosem egyszerű, de abban biztos vagyok, hogy sokkal pozitívabb képet festettünk volna magunkról, mint vasárnap. Aztán másnap, hétfőn ismét sorsdöntő meccset játszottunk Montenegróval, és kiélezett végjátékban egyetlen góllal kaptunk ki, ezzel pedig el is búcsúztunk a további versenyektől. Éppen ezért mondom, ha egy Eb-n messzire akarsz jutni, jóban kell lenned a szerencsével is. Számomra az a legfontosabb, hogy küzdöttünk a végsőkig minden meccsen, és még van esélyünk arra, hogy kijussunk a tokiói olimpiára.”

Krpez Slezak szerint a szerb válogatott jobb helyezést érdemelt volna az Európa-bajnokságon. | Fotó: Facebook

Az Európa-bajnokságon történt néhány balszerencsés sérülés, amelyek után olyan sztáredzők, mint Ambros Martín vagy Kim Rasmussen szót emeltek, arra kérve az európai szövetséget (EHF), hogy változtassanak a versenynaptáron, hogy elkerüljék azt, hogy a játékosokat a teljesítőképességük határán túlra kényszerítsék. Krpez Slezak úgy gondolja, néhány apróbb változás nemcsak a játékosok egészségének tenne jót, de a közönség számára is pozitív lenne, hiszen a pihentebb játékosok magasabb színvonalú mérkőzéseket tudnának játszani.

“Úgy gondolom, néhány kisebb változás jó lenne a versenynaptárban. A kézilabdaszezon nagyon hosszú minden évben, a leghosszabb a többi sportággal összevetve. A magyar bajnokságban, ami a világ egyik legerősebb bajnoksága, például szinte minden mérkőzésen 200%-ot kell nyújtanod, nem számít, hogy ki ellen játszol, és ha még nemzetközi mérkőzéseink is vannak, akkor nincs idő pihenésre, nincs idő arra, hogy mentálisan és fizikálisan átálljanak a válogatott kihívásokra. A klubmeccseink után mindig csak hazamegyünk ruhát cserélni, aztán rögtön megyünk is a válogatotthoz, és ez nem jó, hiszen nincs időnk pihenni, ám ez ugyanúgy rossz az edzők számára is. Nincs meg a szükséges idő arra, hogy megfelelően felkészítsék a csapataikat az előttük álló meccsekre, néhány napjuk van a finomhangolásra és arra, hogy a lehető legjobb formába hozzák a csapatukat. A meccsek kemények, a verseny hatalmas és kiszámíthatatlan. Azt hiszem, egy kis változtatás jó hatással lenne a játék színvonalára is, hiszen kevésbé fáradt játékosok magasabb szinten tudnának játszani. Egy kicsit lazább versenynaptár mindannyiunk érdeke lenne.”

Habár Szerbia nem játszhatott már a helyosztó mérkőzéseken, Krpez Slezak a góllövőlista élén volt szinte az első pillanattól az utolsóig. Talán még értékesebb, ha hozzátesszük, hogy a mögötte második helyen végzett román Eliza Buceschi két mérkőzéssel többet játszott, mint ő.

Katarina Krpez Slezak a csapattársainak is hálás, hogy hozzásegítették a gólkirálynői címhez.| Fotó: IHF

Nagyon boldog és büszke vagyok, hogy az Európa-bajnokság gólkirálynője lettem. Ez még több motivációt ad arra, hogy keményen dolgozzak és minden nap jobb legyek. Azonban nem érhettem volna el ezt az eredményt a csapatom segítsége nélkül, így nagyon hálás vagyok a csapattársaimnak, hogy hozzásegítettek ehhez.”

Habár a szerb válogatott csapatkapitánya az elmúlt szezonokban kiemelkedően teljesített és világklasszis teljesítményt nyújtott az Európa-bajnokságon is, sosem jegyezték annyira magasan a posztján, mint például Carmen Martínt vagy Jovanka Radicsevicset, akiket a poszt sztárjaiként és legjobbjaiként emlegetnek. Azonban Krpez Slezak számára ezek kevésbé lényeges dolgok. Kerüli a reflektorfényt, szeretne megmaradni annak az egyszerű lánynak, aki mindig is volt.

“Talán az lehet a különbség oka, hogy én nem játszom a Bajnokok Ligájában, márpedig az a klubkézilabda csúcsversenye. Csak két évet játszottam a Bajnokok Ligájában, aztán Magyarországra szerződtem és azóta az EHF-kupában szerepelek, azonban sokan csak a BL-t követik figyelemmel, amennyiben klubkézilabdáról van szó. Nem vagyok az a típus, aki szeret mindent megosztani az életéről a közösségi oldalakon. Nem szeretem előtérbe helyezni magamat. Ha jól játszom és az emberek megkedvelnek, megpróbálják majd követni a mérkőzéseimet, a játékomat, a munkámat, és meg fogják találni a módot arra, hogy ezt megtegyék, hiszen általában mind a magyar bajnokság, mind az EHF-kupa nézhető online is. Nincs szükségem arra, hogy reklámozzam magam, és arra kényszerítsem az embereket, hogy engem nézzenek. Szeretem, ha az emberek azért kedvelnek és kísérnek figyelemmel, ahogy játszom, és nem azért, amit a közösségi felületeken megosztok.

A két Ljubljanában eltöltött szezonban játszott a Bajnokok Ligájában.| Photo: Slavko Kolar

A jó teljesítménye, személyisége és a kézilabda világában megszerzett rutinja, tapasztalata azonban mégis a szerb válogatott csapatkapitányává tette.

“Számomra a csapatkapitányi poszt nem jelent extra nyomást. Nem vagyok az a típus, aki hierarchiában gondolkodik egy csapaton belül, nem éreztetem másokkal, hogy én vagyok a kapitány. Nyilvánvalóan egy csapaton belül vannak íratlan szabályok, mint például hogy a fiatalok cipelik a labdászsákot a mérkőzések és edzések előtt és után, de ez minden csapatban természetes. Úgy gondolom, a csapattársaim is elfogadtak kapitánynak, és szeretik azt, ahogy viselkedem velük. Hiszem, hogy egy csapaton belül minden játékos egyenlő, mindenki egyformán kinyilváníthatja a véleményét vagy adhat tanácsot. Ha valamiről döntenünk kell, mindig együtt döntünk, mindenkit bevonunk a választásokba, ez a csapatszellemre is jó hatással van. A csapatom elégedett velem, és ez engem is boldoggá tesz.”

Két nagy nemzetközi torna (a 2012-es Európa-bajnokság és a 2013-as világbajnokság) rendezése, valamint a 2013-as vb-ezüst jelentették a szerb kézilabda csúcsát az elmúlt évtizedben. A brazilok elleni világbajnoki döntő minden látogatottsági rekordot megdöntött: több mint 20.000 ember követte a helyszínen a döntőt a belgrádi Kombank Arénában. Katarina Krpez Slezak is tagja volt annak a szerb válogatottnak, de azt mondja, az érdeklődés a kézilabda iránt jelentősen visszaesett az elmúlt években.

“Szerbiában az embereket nem igazán érdekli a kézilabda. Kevesebb pénz van a szerb kézilabdában, a bajnokság gyenge, ezért az emberek inkább olyan sikersportokat néznek, mint a tenisz vagy a röplabda. De persze ha a válogatott játszik, követik a mérkőzéseket, különösen a nagy tornákat. Ha a válogatottról van szó, nem számít milyen sport, mindig követik a meccseket és bátorító, lelkesítő üzeneteket is küldenek.

Szeretek Magyarországon élni és játszani, nagyszerű, ahogy az emberek szeretik a sportot, a kézilabdát. Amikor Szerbiában játszottam, még több pénz volt és a liga is erősebb volt. De Magyarországon minden más. A magyar kézilabda mindig is különleges és híres volt, a magyar csapatnak mindig volt hírneve. Amikor Magyarországra jöttem, láttam, hogy nemcsak a szakmai munka magasabb színvonalú, de a kézilabdát körülvevő körülmények is sokkal profibbak, mint máshol. A csapatok általában komoly bázissal rendelkeznek, egészen a legfiatalabb korosztályoktól versenyeztetnek csapatokat, és már ezeknek a fiatal korosztályoknak is van csapatfelszerelésük, melegítőjük, pólójuk, labdájuk. Szerbiában ilyennel nem nagyon találkozni. Ott egy klubnak általában egy felnőtt csapata van, esetleg még egy fiatalabb a fiatalok versenyeztetése érdekében. Szerbiában a kormányzati támogatás is sokkal kisebb, az életszínvonal sem túl magas, az élet nem egyszerű arrafelé. Szerbia nem gazdag ország, és habár sok tehetséges ember él ott, anyagi megfontolásból nem választják a sportot hivatásul, inkább elmennek dolgozni.

A 2013-as vb-bronzérem az elmúlt évtized csúcspontja volt a szerb kézilabdában.

Általában van egyfajta hozzáállás, amit csak “balkáni mentalitásként” szokás emlegetni. Ez a különleges szellemiség Krpez Slezak szerint az emberek lelkében gyökerezik, és abban a hitben, hogy csak a munka által juthatsz messzire.

“Habár Szerbia jó hely, az élet nem egyszerű, de az embereknek van lelke. Tudják, hogy ha valamit el szeretnének érni, azért keményen meg kell dolgozni és küzdeni kell a végsőkig. Tudják, hogy a tehetség munka nélkül semmit nem ér, és ez meghatározza a karakterüket. Ha valamiben a csúcsra szeretnél érni, rendkívül keményen kell dolgoznod és nem szabad feladnod az álmaidat. Így gondolkodunk, így cselekedünk, ez az, amiért mi sportolók mindig küzdünk, harcolunk és más a mentalitásunk.”

De hogyan jutott el egy egyszerű lány a szerb-magyar Zomborból a világ kézilabdázásának legnagyobb színpadára? Katarina Krpez a jugoszláviai Zomborban született 1988. május 2-án, a Krpez család harmadik, egyben legkisebb gyermekeként.

“Természetesen a legnagyobb támogatást számomra a családom jelenti: a férjem, édesanyám, édesapám, a nővérem és a bátyám. Édesapám bokszoló volt, de édesanyámnak semmilyen kapcsolata nem volt a sporttal. Még csak nem is néz semmilyen sportot, csak ha én is játszom. A bátyám szereti a sportot, sportos srác, szereti nézni a mérkőzéseimet is, és támogat mindenben, bármit is teszek. A nővérem ebben inkább édesanyámra hasonlít, de a karrieremet közelről követi, és néha úgy viselkedik, mintha a menedzserem lenne. Mindent összegyűjt és mindent megoszt rólam, mindig szeretne tenni azért, hogy mindenben nyerjek, amiben csak tudok, legyen az egy meccs vagy csak egy közönségszavazás. Nagyon közel állok a családomhoz, mindig mellettem álltak, bármerre is vitt az utam, jóban és rosszban egyaránt, és ezért nagyon hálás vagyok nekik. Manapság sajnos sokkal ritkábban látom őket, de ha van rá lehetőségem és néhány szabadnapom, biztosan hazautazom, hogy meglátogassam őket és velük töltsek egy kis időt.”

A családtól kapja a legnagyobb támogatást.

Sportoló édesapa mellett természetesen a kicsi Katarina aktív, élénk és sportos gyerek volt, aki több különböző sportágat is kipróbált, mielőtt végleg elkötelezte magát a kézilabda mellett. A kézilabda előtt a röplabda volt a legnagyobb kedvence, de abba kellett hagynia – sok év telt el azóta, de a nehéz kezdet ellenére Katarina Krpez Slezak a kézilabdavilág Krpijévé vált.

“Édesapám bokszoló volt, így a bátyám és én rengeteg időt töltöttünk vele a csarnokokban. Nagyon aktív, eleven gyerekek voltunk, szerettem futni és sportolni. Gyerekként röplabdáztam, szerettem játszani és tehetséges is voltam. Azonban nagyon drága volt és a családom nem volt gazdag, így abba kellett hagynom a röplabdát. Aztán kerültem kapcsolatba a kézilabdával, édesapám edzésre vitt, de nem tetszett igazán, még mindig röplabdázni szerettem volna inkább. Mivel balkezes voltam, nagyon örültek nekem a helyi csapatban, de még mielőtt végleg lehorgonyoztam a kézilabda mellett, kétszer is abbahagytam, mert nem éreztem a szükséges szenvedélyt. A harmadik próbálkozásom során találkoztam Kristina Lisceviccsel (korábbi szerb válogatott irányító, szintén Zomborból származik) a helyi csapatban, barátok lettünk és ezután már sokkal jobban élveztem, és azóta nem is gondoltam arra, hogy abbahagyom. Későn kezdtem, hiszen 14 éves voltam ekkor, de aztán minden gyorsan történt. 3 évig játszottam a szülővárosomban, majd Borba igazoltam, és habár elég messze volt az otthonomtól és nagyon fiatal voltam, lehetőségem volt bemutatkozni a szerb első osztályban. A karrierem kezdetén jobbátlövőt játszottam. Nem voltam magas, így nem voltam igazi bombázó, de fineszes játékosnak tartottak, és csak akkor kerültem jobbszélre, ha a csapat kényszerhelyzetben volt. Később, 2007-ben kerültem le végleg szélre, de nem volt egyszerű a váltás – az első alkalmakkor méterekkel a kapu mellé lőttem. Az edzések után hosszú órákig gyakoroltam, hogy fejlesszem a lövéseimet és csupán egy évvel később behívtak a válogatottba is. Nagyon boldog és büszke voltam, valamint rengeteg motivációt adott a gyakorlásra és a kemény munkára.”

Az első válogatott meghívó 2008-ban hatalmas motivációt jelentett. | Fotó: handballphotos.com

A szerb bajnokság után Krpez Slezak Macedóniában, majd Szlovéniában légióskodott. Habár külföldre igazolt, hasonló nyelvekkel találkozott, mint otthon, így nem okozott számára hatalmas törést a változás. Aztán 2014-ben a ljubljanai anyagi problémák után Magyarországra, Érdre igazolt.

“Mielőtt Magyarországra igazoltam, csak a balkáni régió országaiban játszottam. Miután elhagytam a hazámat, Macedóniában és Szlovéniában légióskodtam. Habár ezekben az országokban nem szerbül beszélnek, mégis jól elboldogultam, hiszen mind a macedón, mind a szlovén nyelv hasonlít a szerbre. Aztán amikor 2014-ben Magyarországra költöztem, minden teljesen más volt. A szülővárosomban, Zomborban persze lehet hallani magyar szót, például ha az ember boltba, piacra vagy a városba megy, így úgy gondoltam, talán van egy kis előnyöm, mivel ismertem alapszavakat, kifejezéseket, amiket már otthon a városban hallottam. Aztán megérkeztem és kiderült, hogy mekkorát tévedtem: egyetlen szót sem értettem abból, amit mondanak, az emberek itt nagyon másképp beszélnek. A magyar nyelv nagyon nehéz, de szerencsére rengeteg segítséget kaptam a csapattársaimtól, segítettek a fordításban és megkönnyítették az életemet az első időszakban. A legnagyobb nehézség az, hogy ez a nyelv semmihez sem hasonlít, így mindent alaposan meg kell tanulni, ha boldogulni akarsz. Ma már szinte mindent megértek, de nagyon nehéz beszélnem, valószínűleg soha nem leszek képes úgy beszélni, mint egy született magyar. A mindennapjaimban szívesen beszélgetek az emberekkel magyarul, akár szurkolókkal, akár másokkal, de még mindig kényelmesebbnek érzem az angolt. Hozzá kell tennem, hogy elég szégyellős ember vagyok és nem szeretek hibázni sokak szeme láttára, ezért ha interjút kell adnom kamerák előtt, inkább az angolt választom.”

A találkozás Kristina Lisceviccsel meghatározó volt abban, hogy Krpi a kézilabda mellett maradt.

Krpez Slezak 30 éves lett 2018 májusában, évek óta boldog házasságban él, így hát nem csoda, ha a babaprojekt téma újra és újra előkerül a szurkolók között.

“Néhány héttel ezelőtt, a válogatott szünet előtt, további 3 évre aláírtam Érden, és nem tudom, hogy mit fog hozni a jövő. Házasként természetesen a céljaim között szerepel a családalapítás, hogy a férjemmel majd gyereket vállaljunk, de még van rengeteg olyan elintéznivalónk, amin dolgoznunk kell, mielőtt megérkezik a kisbabánk. Szülés után sok más játékoshoz hasonlóan szeretnék visszatérni a kézilabdához, és nincs még tervem arra, hogy mikor szeretném szögre akasztani a sportfelszerelést. Amíg a testem fitt, amíg képes vagyok arra, hogy segítsem a csapatomat, játszani szeretnék. Azonban nem szeretném magamat lassúnak látni, olyannak, aki hátráltatja a csapatot. Ha már csak árnyéka leszek annak, aki vagyok, abba fogom hagyni az élsportot. Azt szeretném, ha az emberek úgy emlékeznének rám, amilyen vagyok, és nem úgy, mint egy játékosra, aki egyszer régen jó volt.

De meddig tervezi, hogy a kézilabdában marad és mik a tervei a visszavonulás utánra?

“Sok tervem van a kézilabdás karrierem utánra, de ezek még sok dologtól függnek. Talán Magyarországon maradunk, talán hazaköltözünk Szerbiába. Nem tudom azt sem, meddig szeretnék még játszani, ezért még nem is szeretnék ennyire előretekinteni, mindig lépésről lépésre haladok. Jelenleg a fókusz a kézilabdán van, az az elsődleges, hogy minél többet hozzak ki belőle addig, amíg lehet. De természetesen néha elgondolkodom azon, mi lesz, ha már nem fogok játszani. Sok ötletem, sok célom, tervem van. Talán a kézilabda világában maradok, talán gyerekekkel foglalkoznék itt vagy Szerbiában, de addig még annyi dolgom van és annyi minden változhat, hogy nincs előre eldöntött tervem a kézilabda utáni jövőmre.”

Katarina Krpez Slezak egyenletesen jól teljesít Magyarországon: a szezonban eddig 78 gólt lőtt 9 mérkőzésen. A legmagasabb szinten való sportolás természetesen sok áldozattal jár, de hogyan jellemezné magát akkor, amikor nem a pályán van?

Talán nem én vagyok a legérdekesebb és legviccesebb ember, be kell vallanom, egy normális lány vagyok. Amikor Magyarországon vagyok, az edzések és mérkőzések időpontjai határozzák meg az életemet. Ezekben a kemény időszakokban nem szeretek kimozdulni, inkább relaxálok, pihenek az edzések között, amennyit csak lehet. Ha van egy kis időm, szívesen megyek Budapestre, ha pedig vendégeink vannak, mindig ellátogatunk a fővárosba, mert nagyon tetszik a város. Edzések között és után szeretek filmeket, sorozatokat nézni, de olvasni is szeretek: jelenleg Sidney Sheldon a nagy kedvencem, egy egész gyűjteményem van már a könyveiből. Szabadidőmben, a szabad hétvégéken, szabadnapokon igyekszem hazamenni Szerbiába meglátogatni a családomat és az ottani barátaimat, de sajnos a szabadidőm jelentősen korlátozott. Ezekben az időkben elfelejtem a filmeket, sorozatokat, könyveket, a családommal és barátaimmal töltött minőségi időt részesítem előnyben. Szeretek társasjátékozni, kártyázni, a barátaimmal jót beszélgetni egy-egy kávé mellett. Sajnos sosincs elég időm azokra az emberekre, akik fontosak számomra.

Katarina Krpez Slezak | Photo: Dénes Balázs - handballerd.hu

Érden az egyik legnagyobb közönségkedvenc. | Fotó: Dénes Balázs / handballerd.hu

Profi sportolóként Krpez Slezaknak oda kell figyelnie az energiabevitelre és az egészséges étkezésre, hogy a lehető legjobb állapotban legyen. Tud főzni, ha kell – de Magyarországon nincs szüksége arra, hogy mesterszakács legyen.

“Számomra az étkezés nem központi kérdés. Természetesen fontos egy profi sportolónak, hogy rendszeresen és egészségesen étkezzen, de nem eszem olyan sokat. A nagy kedvencem a pizza, de a legfontosabb, hogy fitt maradjak, ezért az étkezésem fő eleme általában a csirke. Bármi csirkével kombinálva nyerő párosítás számomra, bár nem szeretem az édes és sós ízeket keverni egy tányéron. Általában csirkés tésztát szeretek fogyasztani. Persze ha szükség van rá, tudok főzni, de itt Magyarországon nem kell: szívesen megyünk étterembe, de a csapattársam, Jelena Lavko is szeret főzni. Ha a férjem itt van Magyarországon, akkor ő főz, így akkor sem nekem kell.”

Karácsony után nem sokkal folytatódik a magyar bajnokság, az érdi lányoknak december 29-én már meccsük van, így nincs megállás Krpez Slezak számára az ünnepi időszakban sem. Csapata, az ÉRD döcögősen kezdte a szezont – néhány nagyszerű győzelem, néhány váratlan pontvesztés, egy igazi hullámvasút. A nehéz szezonban Krpez Slezak azt várja el a csapattól, hogy a legvégsőkig harcoljanak, de még nem adta fel a bronzálmokat sem.

“Nekem személy szerint a legfontosabb cél, hogy egészséges maradjak. Szeretném a csapatomat segíteni, amennyire csak lehet, és keményen fogok dolgozni és a lehető legtöbbet edzeni, hogy így legyen. És persze harcolni a végsőkig, bárki és bármi ellen. Nem kezdtük jól a szezont: sokat küzdöttünk sérülésekkel, így elég nehéz évünk van – még mindig próbáljuk megtalálni a saját játékunkat. Úgy gondolom, még mindig van esélyünk a harmadik helyre – sok apró dolog dönti el a legvégén a helyezéseket, így még nem adtuk fel a reményt a bronzéremre. Sajnos az EHF-kupától korán el kellett köszönnünk, de a fő célunk a szezonra az, hogy minden meccsen hajtsunk, harcoljunk és nyerjünk annyit, amennyit csak lehet, aztán majd meglátjuk, hogy ez mire elég. Ilyen nehéz őszi szezon után szeretnénk a lehető legtöbbet kihozni a tavaszból, és ha minden meccsen küzdünk és soha nem adjuk fel, elégedett leszek.”

Katarina Krpez Slezak otthonra lelt Érden. | Fotó: Dénes Balázs – handballerd.hu

16 kézilabdában eltöltött év után, a posztja egyik legjobbjaként, a világ egyik legerősebb bajnokságában játszva, Katarina Krpez Slezak hiszi, hogy álmodni és célokat kitűzni alapvetően fontos – ha hiszel magadban, minden álmod valóra válhat. Ez az, ahogy ő egész pályafutása alatt gondolkodott, ez az a mentalitás, ami azzá tette, aki ma – egy egyszerű, alázatos lány egy szerb kisvárosból, aki szépen lassan helyet követelt magának a kézilabda legnagyobb színpadán, miközben a kézilabdás világ talán legcsendesebb, legszerényebb klasszisává érett.

“A Bajnokok Ligája a legnagyobb verseny a klubkézilabdában, de itt Magyarországon nagyon nehéz BL-helyen végezni, mert erős a konkurencia. Ha nem lesz lehetőségem eljutni a klubommal a Bajnokok Ligájába, akkor szeretném megnyerni az EHF-kupát. Sajnos ebben a szezonban már nem lesz rá esélyünk, mert korán kiestünk, de ha a jövőben a szerencse a mi oldalunkon áll, hiszem, hogy képesek lehetünk rá. A válogatottal is jó lenne egy újabb érmet gyűjteni nemzetközi szinten, és hiszek abban, hogy meg tudjuk csinálni. A legfontosabb, hogy legyenek célok, álmok. Álmodni, remélni, hinni kell, bízni önmagadban, és akkor bármilyen álmot képes lehetsz valóra váltani.”

Click to add a comment

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Women
Eszti Kiss

Hungarian, handball and travel addict. Always hungry for information about handball and always ready to share these with others.

More in Women

Heidi Løke – 2 years in Vipers Kristiansand

Ibolya SzekeresJune 15, 2019

Norway crushed Sweden in a preparation game

Ibolya SzekeresMay 28, 2019

Team Esbjerg is the new Danish champion

Ibolya SzekeresMay 24, 2019
Tomas Robert Ryde, Romania | Photo: Bjørn Kenneth Muggerud

Tomas Ryde – new headcoach for CSM Bucuresti

Ibolya SzekeresMay 24, 2019

Vipers Kristiansand – Norwegian champion for the second time

Ibolya SzekeresMay 23, 2019

Rostov Don defended the title in Russia

Ibolya SzekeresMay 23, 2019